- aki fával fűt, tárolt napenergiát hasznosít

A fa a növények napfény hatására végbemenő asszimilációjának terméke. Ha az évente eltüzelt fa mennyisége nem több annál, amennyi új faanyag az erdőben utána nő, akkor a fa elégetésétől nem változik meg a légkör CO₂-tartalma. A fák növekedésük során pontosan ugyanannyit kötnek le az éghajlatot befolyásoló, “üvegházi” hatást kiváltó szén-dioxidból, mint amennyi teljes elégetésükkor keletkezik.

Ha egy adott fát sohasem vágunk ki, előbb-utóbb elhal. Az erdőben hagyott anyaga lassacskán elkorhad. Ez a szén-dioxid körfolyamatában ugyanarra eredményre vezet, mintha eltüzelnénk. A korhadás ugyanis nagyon lassú “égés” fában tárolt CO₂ csak akkor nem szabadul fel, ha a fát a tökéletes bomlástól tartósan megvédjük. Egy köbméter fa kereken 230 kg lekötött szenet tartalmaz, ebből kb. 850 kg szén-dioxid keletkezhet.

Tehát akár eltüzeljük a fát, akár nem, a légkör szén-dioxid-tartalma lényegében nem változik. A fosszilis tüzelőanyagok elégetésével más a helyzet. Évmilliókkal ezelőtt lekötött szén-dioxid kerül napjainkban a légkörbe. Azt a szén-dioxidot ugyanis, amely napjainkban a szén, földgáz, fűtőolaj vagy benzin elégetésével a levegőbe kerül, az ősidőkben szintén asszimiláló növények (többek között a plankton) kötötték meg. Energiára éhes korunkban egy év alatt óriási szénkészleteket számolnak fel, márpedig ezek a szervesanyag olyan tömegeiből keletkeztek, amelyek a növények sok százezer éves növekedése során jöttek létre. A számunkra megfelelő összetételű légkör kialakulása annak volt köszönhető, hogy az ősidők óta keletkezett biomassza megkötötte a légkör CO₂-tartalmát, s ez a biomassza olaj, szén, földgáz formájában raktározódva, kivonásra került a légkörből. Ezek elégetése visszafelé fordítja a folyamatot.

Az erdőgazdálkodás során az élőfakészlet az utóbbi 150 évben - eltekintve a két világháború időszakától - állandóan növekedett. Ma Közép-Európa erdei faanyagban gazdagabbak mint bármikor az elmúlt 200 évben. Ameddig a tűzifa hasznosítása az ismertetett keretek között marad, nem változtatja meg ennek a fejlődésnek a menetét.

A fa újratermelődő nyersanyag, ezért bizonyos mennyiségben mindig rendelkezésre fog állni. A korlátozott energiaforrások, mint az olaj, gáz, szén, urán előbb-utóbb kimerülnek, de fa akkor is lesz.

A fatüzelés előnye:

• A tűzifa megtermeléséhez és eltüzeléséhez nagyon kevés segédenergia kell. A kitermelés és szállítás során alig szabadulnak fel a környezetet terhelő anyagok (pl. illó szerves vegyületek, amilyen az éghajlatot befolyásoló metán). A szállítás csak jelentéktelen kockázattal jár nem úgy mint pl. tankhajók esetében. Hátrányt jelent viszont, hogy a tűzifa nagy munkaráfordítást igényel.
• A tűzifa tárolása a víz vagy a levegő tisztaságát nem veszélyezteti.
• A fafűtés kén-dioxid és nehézfém kibocsátása viszont csekély. A tűzifa szén-dioxid-mérlege (CO₂) majdnem semleges, bár nem teljesen, mivel előállításához némi segédenergiák kellenek.

A fatüzelés hátránya:

• Sok bosszúságot okozhat a tüzelőberendezések helytelen üzemeltetése, ez a környezeti mérleget is rontja. Előfordulhat az is, hogy maga a tüzelőberendezés fűtésre technikailag alkalmatlan, ilyenben a fa rosszul ég el. Ezáltal kellemetlen az egészségre ártalmas szerves vegyületek távoznak a kéményen át abba a levegőbe, amelyet mindannyian belélegzünk.
• Elégés tekintetében a fafűtés a korszerű gáz- vagy olajtüzeléssel összehasonlítva több szempontból hátrányos, mivel viszonylag sok nitrogén-oxidot, szén-monoxidot, port és hamut bocsát ki.

iWiW Facebook MySpace Twitter Reader Startlap Google Delicious E-mail