A kandalló szerkezeti felépítése 12-14. rész

A kandalló főegységenkénti szerkezeti ás funkcionális bemutatása. A besorolás a hagyományos nyitott és zárt tűzterű kandallókra vonatkozik.

12. Égésilevegő-ellátó rendszer

A tüzelőanyagok elégetéséhez égési levegőre, azaz oxigénre van szükség. Az égésilevegő-ellátás háromféle igény kielégítését jelenti. Ezek: az égéshez szükséges levegő; a termelt hőmennyiség tökéletes leadásához szükséges többletlevegő (ún. légfelesleg); és a kémény üzembiztos működéséhez szükséges levegőmennyiség. A kémény kiegészítő levegőmennyisége az összes égési és többletlevegő mennyiségének kétszerese nyitott tűzterű kandalló esetében, míg zárt kandalló esetében ennek 1,2- 1,5-szöröse. A kandalló az égéshez szükséges levegőt a fűtött helyiségből vonja el. Kifogástalan égés csak tökéletes és egyenletes levegőellátással érhető el. A levegőellátás egyik (nem legszerencsésebb) megoldása, amikor az égési levegő kizárólag a fűtött helyiségből áramlik be szabadon, kihasználva a rossz tömítéseken, a rosszul záródó ablakok és ajtók résein keresztül beáramló levegőt. Egyedi fűtés esetében a helyiség térfogatának 5-10-szeresét meghaladó mennyiségű égési levegő szükséges óránként. Ha ez a levegő az ablak- és ajtóréseken keresztül pótlódik, ez erős huzatérzetet kelt, és lényegesen hűti a fűtött helyiséget. Javítható a levegő-utánpótlás óránként 2-3 szellőztetéssel is, de mindkét esetben felére csökken az egyébként is 20-40%-os hatásfokkal üzemelő kandalló hatásfoka, jól záródó nyílászárók beépítése és a meglevők tömítése ma már mindannyiunk érdeke. Ezért jó nyílászárójú helyiségbe, ha nyílt tűzterű kandalló égésilevegő-ellátása nyílás vagy csatorna nélkül nem képzelhető el. Célszerű és gazdaságos az a megoldás, amikor az égési levegőt külön kiépített csatornán keresztül pótoljuk, amelyet mindenkor a szabadba vezetünk, és külső végét a csapadékvíz és a rovarok ellen védőráccsal, ill. hálóval látjuk el. Ez a csatorna az égési levegőt közvetlenül a tűztérhez és a tűztérnyíláshoz juttatja a falszerkezetben, a padozat alatt vagy a födémszerkezeten keresztül, így a huzat elkerülhető. Az égésilevegő-vezeték torkolatát a tűztér nyílásánál úgy kell kialakítani, hogy az odavezetett levegő lehetőleg közvetlenül a tűztérnyílásba kerüljön. Az égésilevegő-vezetékbe tökéletesen záró berendezést kell beépíteni, amelynek elvi működése azonos lehet a füstelzáró-szabályozó berendezéssel. A szerkezetet könnyen kezelhető karral kell ellátni, jól látható nyitási vagy zárási jelzéssel. Gazdaságos fűtés esetében a kívülről bevezetett égési levegőt részben előmelegítve juttatjuk a tűztérbe. A tűztérbe kerülő előmelegített levegő kis hányada az égéshez, nagyobb része a kémény felmelegítéséhez szükséges, és a füstgázokkal együtt a kéményen keresztül eltávozik. Az égési levegőt a kandallóba külön előmelegítő betéttel is be lehet vezetni. Ilyenkor a tűztérbe és a helyiségbe kerülő levegő mennyisége állítható karral szabályozható a kívánt arányban. Az égésilevegő-csatorna keresztmetszete nyitott tűztér esetén legalább a szükséges kéménykeresztmetszet fele legyen; zárt tűztér esetében 2/3-a, ill. 3/4-e elegendő. Az égésilevegő-csatornát az épület fűtött helyiségeinek szerkezetében (lábazati feltöltésben) hőszigeteléssel kell ellátni. A szellőzőcsatorna hossza természetes légáramlás esetén a kereszt-metszet függvénye; lejtése min. 2-3% (kifelé). Gépi szellőzés esetén hossza és lejtése a szellőzőventilátor teljesítményének függvényében változhat. A szellőzőcsatorna lehetőleg kör keresztmetszetű legyen, de elfogadható négyszög keresztmetszetű is. Az égési levegő mennyiségének megállapításakor minden esetben számításba kell vetni a zárt nyílászárókon, valamint a falakon keresztül bejutó levegőt. Az égésilevegő-csatorna külső vége ne legyen a széliránnyal párhuzamos épületoldalon, ugyanis szeles időben az erős szívóhatás visszafelé működtetné a rendszert, de számításon kívül kell hagyni a füstös, poros oldalt is. Az égési levegő pótolható üzemen kívüli (szagtalan) pincékből is, régi vagy használaton kívüli kéményen keresztül, alulról vagy még felülről is. Utóbbi esetben szívó- (indító-) ventilátor szükséges. Kéményszellőző csatlakozási vége 3 m-nél közelebb nem lehet az üzemelő kéményhez.

13. Légfűtés

A kandallóépítő külföldi cégek legelterjedtebb és leggazdaságosabb fűtési megoldása az egy helyiséget (lég)fűtő kandalló.

A légfűtés során tulajdonképpen beépített egyszeres vagy kettősfalú kandallóbetétek segítségével hasznosítják az elveszett hőmennyiség nagy részét. A beépített kandallóbetét a sugárzás és a füstgáz melegét átadja a légkamrának. A légkamra levegője a hőmérséklet-különbség hatására áramlani kezd, és a csatlakozónyíláson keresztül fűti a helyiséget. A fűtéshez használt levegő gravitációs úton, vagy a légcsatorna-hálózatba beépített ventilátor hatására kering.

14. Burkolatok

A kandallók építésekor nemcsak a jó működtetéshez nélkülözhetetlen technikai előírások, hanem a térformáló és esztétikai szempontok figyelembevétele is igen fontos. A kandallótervezés első fázisa a kandalló helyének és szoros összefüggésben ezzel működési rendszerének meghatározása. A második a külső forma és az anyagok megválasztása, illeszkedve a környezethez és a lakáshoz.

Építőkövek.

Minden fajtájuk alkalmas díszítőburkolat készítésére; a tűztérnyílástól számított 10 cm-es sávon belül azonban a mészkő nem építhető be. A kőfalak lehetnek természetes vagy megmunkált felületűek, falazhatók rétegesen, váltósorosan vagy réteg nélküli (ciklop-) falként, javított (cementes) habarccsal.

Téglák.

Külső burkoló- és szerkezeti falak egyaránt készülnek kisméretű falazó-, pillér- és mészhomok téglából, különböző kötésmódokkal, javított (cementes) habarccsal falazva. Annak ellenére, hogy a legolcsóbb burkolat, mégis tetszetős, változatos kialakítású falak építhetők belőle. A tűztérfal és a burkolat között kitőltőfalat kell építeni tömör falazótéglából. A falburkoló téglák 1/8-os, 1/4-es és 1/2-es változataiból igen szép és időálló burkolat készíthető, általában mély hézagokkal, javított habarccsal.

Csempék és kerámiák.

A behabarcsolt kitöltőfalazatra javított habarccsal rakják fel a burkolólapokat tömör, tág hézagokkal. Csak jól hőszigetelt tűztéren kívüli kitöltőfalak burkolhatók csempével vagy kerámiával. Az anyag tágulási együtthatójának közel azonosnak kell lennie a kitöltőfaléval, mert különben felfűtéskor könnyen leválhat a burkolat. A tág hézagú felületi kiképzés és a kiselemes burkolóanyag a szerencsésebb megoldás a hőtágulásból adódó mozgások és az abból származó problémák elkerülése végett. Ilyenkor a tág hézag tulajdonképpen burkolati dilatációs hézag a hőmozgások kiegyenlítésére. A hézagoló anyag színezhető cementpép.

Kályhacsempék.

A kerámiaipar által gyártott mindegyik kályhacsempe alkalmas zárt és nyitott tűzterű kandallók építésére. A kandalló palástját teljes egészében meg lehet építeni mázas kályhacsempéből, építéstechnológiája azonos a cserépkályháéval. A kályhacsempe falazat készülhet a kitöltőfallal együtt és külön is.

Külön épített köpenyfal esetén a légrést ki lehet használni a felületi hatásfokot növelő ún. konvektoros fűtés építésére. Tökéletesebb és időállóbb a kitöltőfallal együttépülő, azzal szerves egységet alkotó burkolat. A csempe felületi hőleadása zárt tűzterű kandalló esetében egyenletes fűtéssel 800 W/m², nyitott tűzterű esetében 600- 700 W/m². Légfűtéskor ezek a számok 1,5- 2,0-szeresre növelhetők. A nyitott tűzterű kandalló esetében természetesen figyelembe kell venni a tűznyílás sugárzó hőjének mennyiségét is.

Vakolatok és rabicok.

A kandallók külső felületéhez megfelelnek az egyszerű felületkezelt vakolatok. Készülhetnek sima, durva, cuppantott, kapart és csurgatott kivitelben, minden esetben csak javított (cementes) habarccsal. A rabicfelületek a különböző légfűtő és felépítményrészekhez szükségesek, 20-50 mm lyukméretű, 4-6 mm átmérőjű huzalból készült rabichálóra, lehetőleg csak cement rabicvakolat felhordásával készülnek. Gipszrabicot kandallóhoz ne használjunk, mivel a hő okozta mozgások hatására a szerkezetet károsító repedések keletkeznek benne.

Fémlemezek.

Általában csak díszítő jellegűek, anyaguk lehet: acél, sárgaréz, vörösréz és bronz. Acéllemez esetén szerkezeti elemként is felhasználhatók, hegesztett vagy rusztikus (kovácsolt) szegecseléssel. Acélvázukat szokták színesfém lemezzel is burkolni, megfelelő hőszigetelő réteg (levegő vagy pl. kőzetgyapot) közbeiktatásával. Füsternyő csak színesfémből nem készülhet, mert hő hatására deformálódik, és rövid idő alatt tönkremegy.

Faszerkezetek és faburkolatok.

A kandalló tűzterétől és tűznyílásától, valamit a sugárzás irányától számított 40 cm-en belül fát vagy egyéb éghető anyagot beépíteni nem szabad. A kandalló szerkezeti eleme nem készülhet fából gyúlékonysága miatt (párkányfa sem lehet a tűz sugárzási vonalától számított 2 cm-en belül) A fát kandalló külső burkolataként ritkábban ugyan, de használják. Ha burkolat készül belőle, a füstnyaktól és a füstcsőtől 2,5 óra tűzhatárértékű tömör fallal kell elválasztani, amely 25 cm vastag tömör téglafal hőszigetelésével egyenértékű.

Forrás:
Bajkó Béláné: Lakóépületek, lakások fűtése,
Hans-Peter Ebert: Fatüzelés,
Kószó József: Kandallók,
Dr. Párkányi György: Kályhák,
Kamil Zoufalý: Építsd magad